A kuparemeklés után a bajnokságban is bizonyít a TTC

Öröm nézni!

Szeptember 21-én a TTC megyei I. osztályú labdarúgó csapata az NB I. 4 helyén álló Zalaegerszegi TE csapatát fogadta a Magyar Kupában. Ezt megelőzően a csapat helyi szinten sporttörténelmi sikert ért el: szeptember 11-én a másodosztályú Siófok- Bodajk FC 2:1-es legyőzésével a kupában bejutott a legjobb 32 közé. Gondoljunk bármit a magyar futball jelenlegi helyzetéről – ebben nem túl nagy a mozgástér -, egy amatőr csapattól mindenképpen óriási bravúr, hogy képes volt két NB II-es profi alakulat fölé kerekedni (július 31-én a TTC Felcsútot verte ki). A mindössze heti három edzést tartó Dávidnak a lelkesedésen kívül a jó alapképességeket és a szinte hibátlan összpontosítást is fel kellett mutatnia ahhoz, hogy a még tavasszal elbúcsúztatott NB III-as ellenfelek után a csalódottan távozók körét az egészen más feltételek között készülő, jegyzett Góliátokkal gyarapítsa.

Éppen ezért a törökbálinti szurkolók máris joggal voltak büszkék a csapatra, a ZTE elleni meccs tehát a továbbjutás reális esélye nélkül is igazi futballünnepnek ígérkezett. Persze titokban sokan reménykedtek a csoda-széria folytatásában, ezt mutatta, hogy a kezdés előtt szokatlan sebességgel népesültek be a lelátók. A kupasorozott egyik „hős kiscsapatának” szereplése szélesebb körben is esemény lett: a megyei futballvezetés mellett kilátogattak a meccsre korábbi válogatott játékosok is, ami a TTC eddigi teljesítménye iránti figyelmet jelezte. A játékosok ezúttal is a legfiatalabb serdülő csapat tagjaival vonultak be a kezdéshez, ez a futballista palánták számára még inkább emlékezetes élménnyé tette az összecsapást. A két csapat közötti különbséget mutató érdekesség, hogy a TTC egyik meghatározó játékosa a délután fél négykor kezdődő mérkőzésre munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni – ilyen gondjai az ellenfélnek nyilván nem voltak.

Az első játékrészben a TTC igazolta, hogy az eddigi eredményei nem a véletlen számlájára írhatók. Bár egy megpattanó lövéssel a labdát többet birtokló ZTE szerzett vezetést, a félidő hajrájában több veszélyes helyzetet sikerült teremtetni az NB I-es csapat kapuja előtt, majd egy jogos büntetőből Tóth Ákos révén megszületett az egyenlítő gól. A félidei döntetlen a háromosztálynyi differenciát figyelembe véve már önmagában is komoly eredmény. Mint azt utóbb megtudtuk, számos NB-s csapat nem volt képes arra, hogy komolyabb ellenállást tanúsítson élvonalbeli riválisával szemben, nem így a TTC.

A második rész elején a ZTE újból vezetést szerzett, ekkor már sejthető volt, hogy a törökbálintiaknak erre nem lesz válasza. Az egyébként a legjobb csapatukkal felálló zalaiak továbbra is meglehetősen színtelenül, de mérkőzést végi komolyan véve tisztességgel zakatoltak, a fáradó hazaiak viszont már csak egy-egy jó megmozdulással tudták észre vétetni magukat. A mérkőzés legszebb jelente Radu Sabo hanyatt vetődéses „ollózással” elért gólja volt, amely az egyébként jól bíráskodó Arany játékvetőt is kábulatba ejthette, ugyanis elfelejtette lefújni a gólpasszt adó fejes előtti nyilvánvaló lökést. Panaszra azonban így sem volt ok: a ZTE győzelme megérdemelt (4:1), a TTC jól helytállt.

Ezt követően szeptember 25-én, vasárnap a Pest megyei bajnokságban vezető Maglód látogatott a mindössze egy pont hátránnyal a 3. helyen álló TTC-hez. Kérdés volt, hogy a szerdai derbi után miként tudnak a hazaiak erre a meccsre összpontosítani. A találkozó - részben a sok vendégszurkoló miatt – igazi bajnoki rangadó hangulatát idézte. Az ellenfél ráadásul a pályán is jó erőkből állt és legalábbis az első játékrészben egyáltalán nem tűnt megilletődöttnek. A félidőben a TTC kis szerencsével vezetett 2:1-re, a folytatásban azonban egyértelmű vált, hogy részben talán kupamenetelésnek köszönhetően csapatként jóval egységesebb, érettebb, mint a maglódiak, és erre még két-három kiváló egyéni teljesítmény is ráerősít. Ennek megfelelően a mérkőzés hajrája egyre inkább törökbálinti örömfocivá változott: Selenka (2), Róza, Tóth Ákos és Csintalan góljaival 5:1-es kiütés lett a vége! A vendégek a történteket a főként a lelátón nehezen vették tudomásul. Ám szerencsére nagyobb baj még abból sem lett, amikor egy maglódi drukker a kerítésen átnyúlva a partjelzőt kezdte rángatni. A játékvezető nem fújta le a mérkőzést, ugyanakkor gyakorlatilag a teljes helyi klubvezetésnek a nézőtér „problémás” része előtt kellett felsorakoznia, hogy rendezői minőségben megakadályozzák a találkozó botrányba fulladását. 

Összességében lassanként kimondható, hogy Varga László játékos-edző - és persze a működés alapjait megteremtő helyi menedzsment – olyan csapatot hozott össze, hogy öröm meccsre járni. A bajnokság végkimenetelét firtató kérdésekre ők azt mondják: ne mondjunk semmit! Ha ezt így szeretnék, rajtunk nem múlik. Csak gyűjtsék a pontokat, a végén majd összeadjuk…

Sziráki András