1., Elégedett vagy-e a csapat tavaszi produkciójával?

- Az egyik szemem sír, a másik nevet, jól kezdtünk, majd jöttek sorba a vereségek, ráadásul olyan csapatok ellen, amelyek ellen nem veszíthettünk volna. Persze nyilván, ha a tavasz végén lett volna ez a győzelmi sorozat, akkor én is teljesen más szájízzel gondolnék vissza a bajnokság második felére. Úgy érzem, hogy a vége felé gyengébb eredményeknek az lehet az oka, hogy nem egy csapatként funkcionáltunk. Mint csapat nem fejlődtünk, ezért kijelenthetem, hogy nem vagyok elégedett.
 

2., Miben javult a csapat az előző szezonokhoz képest, és miben gyengült?

Amiben javultunk, hogy egy más játékrendszerben játszottunk, mint ősszel. A tavasz elején jól vette az akadályokat a 4-4-2 –es felállásunk védő négyese, és ami még pozitívum volt, hogy végre elkezdtünk játszani. Hátulról kezdjük el kihozni a labdákat, általában a meccsek 80%-án passzoltunk, és mi játszottunk, amire ellenfeleink többnyire nem nagyon voltak képesek. Ezt eleinte még jól le tudtuk reagálni, a végére meg már érthetetlenül nem. Elmondhatom összességében, hogy kombinatív játékban fejlődtünk, és csapatszinten is javult a védekezésünk. Amiben gyengültünk azt már korábban is említettem, a csapatként való küzdés. Sok meccset vesztettünk azért, mert nem funkcionáltunk úgy, mint ahogy egy csapatnak kell. A legfájóbb az, hogy a csapatban nem éreztem tavasszal a tartást, amikor hátrányba kerültünk, meg adtuk magunkat. Legjobb példa erre az Érd elleni idegenbeli meccs. Kijövünk a második félidőre kétgólos hátránnyal, elkezdünk úgy futballozni, ahogy kellett volna, feljövünk 2-1-re, majd kihagyunk rengeteg ziccert, majd kapunk véletlenül egy gólt, van még hátra 30 perc, és nem vagyunk hajlandóak küzdeni. Ami mellett nem tudok még elmenni szó nélkül, amit előre fele nyújtottunk az utolsó 5-6 meccsen, tavasszal ezeken a meccseken nem nyertünk és annyi helyzetet hagytunk ki ezeken a találkozókon, mint amennyi egy csapatnak egy egész bajnokság alatt szokott lenni, és ezek mindig megbosszulták magukat. A helyzetkihasználás, pedig csak a fejekben dől el, amit meg annak tudhatunk be, hogy mindenki a másikkal foglalkozik és nem a saját játékával.

3., Mi lőttük az 5. legtöbb gólt, és mi kaptuk a 6. legkevesebbet, ez reálisnak mondható?

- Ha berúgjuk a helyzeteinket, akkor szerintem mi lőjük a legtöbb gólt. Az pedig, hogy mi kaptuk a 6. legkevesebbet az szerintem a bajnokság színvonalát mutatja, mert szerintem borzasztó sok gólt kaptunk. A rúgott gól számmal valahol elégedett vagyok, mert szép dolog, hogy rúgtunk 100 gólt, de az is érdekes, hogy van négy csapat is akik ennél többet lőttek. Azt hiszem mind a két mutató árulkodó a bajnokság színvonaláról.

4., Melyik volt az a tavaszi meccs, amelyikre szívesen emlékszel vissza?  

- Egy olyan meccs volt, amikor éreztem, hogy nem csak a játékment, de szívvel küzdött mindenki egytől egyig. Azon a mérkőzésen levegőhöz sem hagytuk jutni az ellenfelet, természetesen a Kóka elleni hazai 8-0-s mérkőzésre gondolok. Ráadásul úgy lett 8-0, hogy rengeteg helyzetet hagytunk akkor is ki. Az egy dolog, hogy persze nekik is elment már a kedvük a mérkőzés elején. Az volt az a meccs, amelyiken láttam, hogy aki pályára lépett kihozta magából a maximumot és élvezte a játékot. Sajnos ezt nem sikerült többször megismételnünk a bajnokság során, de még csak hasonlót sem.
Igazándiból sok találkozóra emlékszem szívesen vissza a játék miatt ám, ami miatt nem nagyon tudok többet említeni az a hozzáállás, ami mindig lehúzza a produktumot. Egyszerűen a játékosaim többségében nincs meg egy nagyon fontos dolog, az pedig az alázat, e nélkül meg nem fogunk előrébb jutni.

5., Csapatunk „csak” a 6. helyen végzett, szerinted ez a helyezés reális?

- Az én célom, az első négy hely valamelyike lett volna. Azt vártam a csapattól, hogy végig egy meghatározó csapat legyünk, akik harcba vannak a dobogóért. Sajnos ez már szünetre eldőlt, hogy a dobogó hiú ábránd, igaz esélyünk volt rá, mert ha nem bukunk a Fót ellen, nem ikszelünk Hévízgyörkön, akkor úgy mentünk volna a ’Harasztira, majd jöttek volna sorba a rangadók, hogy hozzuk előtte a kötelezőket, akkor lehetett volna szó a dobogóról. Ám ezeket a fontos meccseket tavasszal elbuktuk.
Hogy, 6. helyen zártunk, az, megint csak az alázatot tükrözi, hogy van egy 20 fős keretünk és akkor bajnokikon két-három serdülőssel együtt sem voltunk 15-nél többen. Ez gyönyörűen tükrözi a hozzáállását egy-két embernek.
Ezek alapján azt mondom, hogy reális a hatodik hely, még ha én szerettem is volna, hogy előrébb végezzünk.
Persze valahol elégedett is vagyok, hiszen ha arra gondolok, hogy két évvel ezelőtt 18 pontot gyűjtöttünk, akkor a mostani 51 egység az rengeteg.
Ami miatt azért még sem olyan felhőtlen a boldogságom, az ami itt a játékosaim fejében van, számomra ez furcsa, mert soha nem játszottam még olyan csapatban, ahol ennyire nagy gondok vannak a fejekben. Sajnos ezzel nem tudok sokat segíteni, majd lehet, hogy elvégzek a nyáron egy pedagógiai vizsgát…
Júliusban elkezdjük az alapozást és bízzunk benne, hogy egy olyan szezont tudhatunk magunk mögött majd, mint amilyet az ember kívánhat.

Készítette: Süveges Péter