|
Interjú Szeles Tamással, az U-19-es csapat edzőjével
SP 2007.12.17. 16:40
 "...elcsíphetjük szezon végére a 8.-10. helyet..."
1. Milyen célokkal vágtunk neki az új bajnokságnak?
- Konkrét célunk nem volt, sejtettem, hogy ez az ősz arra fog elmenni, hogy mi az új bajnokságban mennyire tudunk majd helytállni, bár én a középmezőnybe vártam volna a brigádot.
2., Elégedett vagy-e a csapat őszi produkciójával?
- Nem! Teljes mértékben nem, ugyanis, a szezon elején azt éreztem, hogy próbáljuk megszokni az NB III-as ifjúsági bajnokság légkörét. Az első 3-4 meccs ezen ment el, mert ha megnézzük a tabellát, akkor láthatjuk, hogy nem a legerősebb csapatokkal játszottunk. Olyan vereségeket szenvedtünk ezeken a találkozókon, ahol annyira alárendelt szerepet nem játszottunk, igaz nem is tudtunk semmi extrát nyújtani. Úgy gondoltam, hogy ez még belefér, hisz szokjuk az új közeget. Majd jöttek a nehezebb meccsek, amiken már nem igazán tudtunk megfelelni. E között a két periódus között viszont volt egy igen mély hullámvölgyünk, amiből már csak a nehéz meccsekre sikerült kilábalnunk. Eredményekben ez nem látszott meg, mert ahogy már említettem nálunk jobb csapatokkal mérkőztünk.
3., Miben javult a csapat az előző szezonokhoz képest, és miben gyengült?
- Amit pozitívumként értékelek, hogy több játékrendszerben tudtunk pályára lépni a szezon során, így pótolhatóak voltak a hiányzók. A játékos állományban erősödtünk, főleg előre fele, s így több labdarúgót tudtam bevetni a támadásokhoz.
Amiben gyengültünk, a hozzáállásunk. Ahogy már említettem, volt egy mély hullámvölgyünk öt-hat meccsen át, ez a rossz mentalitásunknak is köszönhető. Ez a mentális gond leginkább a Martonvásár elleni meccsen domborodott ki, s a rákosszentmihályi vereséget követően kezdett helyre állni a rend a fejekben.
Amit még negatívumként könyvelek el, az a kevés rúgott gól. Ez magyarázható azzal is, hogy ugye erősebb a bajnokság, ám úgy gondolom, hogy amennyivel kevesebbet rúgtunk, annyival azért nem nívósabb a megyei I. osztálynál.
4., Miben látod a különbséget a megyei I. o. és az NB III között ?
- Erősebb az iram, ami még mindig nem egetverő, de azért lényegesen hajtósabb a „megyeegynél”. Arra mindenkép jó volt ez az őszi szezon, hogy ebbe belerázódjunk.
Ebben a bajnokságban sokkal több a jó csapat, mint tavaly. Megyeegyben volt egy, vagy maximum két jó csapat, és itt most nem is feltétlen az eredményekre gondolok. Megyeegyben nem is volt igazán olyan csapat, akikre nyugodt szívvel mondanám, hogy igazán jó futballt játszanak, itt viszont már van egy öt-hat gárda. Értem ezen csapatok alatt a Budafokot, Pénzügyőrt, Dorogot, Szigetszentmiklóst, a RAFC-ot, nem azt a tipikus „rúgd előre fuss utána” focit produkálták, hanem azt a passzos játékot, amit igazándiból én is szeretném, ha játszanánk. Hozzáteszem általában ezt is játsszuk, ha hagynak minket.
Még különbség az is, hogy itt sokkal nagyobb százalékban kihasználják a hibáinkat, ez megint abból adódik, hogy több a jó csapat. Erre a legjobb példa a szigetszentmiklósi meccs, szerintem egy négyet hibáztunk hátul az egész találkozó, még is kaptunk három gólt.
5., Melyik volt az a tavaszi meccs, amelyikre szívesen emlékszel vissza, és melyik volt az, amelyiket elfelejtenéd?
- Amit elfelejtenék sajnos abból több is van, de a leginkább bosszantó az a martonvásri és a budakalászi. Budakalászon gyakorlatilag amit mi játszottunk, annak a futballhoz semmi köze nem volt, s a hozzáállásunk is kritikán aluli volt. Igaz a martonvásári vereség sokkal jobban fáj, mert az egy tipikus megyeegyes színvonalú, „lefaragjuk az ellenfelet” banda volt, egyetlen egy jó futballista nélkül, és ki tudtunk kapni 4-0-ra úgy, hogy esélyünk nem volt. Ez a mérkőzés csak is a hozzáállásbeli hibánknak tudható be. Ez a találkozó volt számunkra a bajnokság legalja, persze voltak még problémás meccsek, például a Budafok elleni.
Amire pozitívan emlékszem, elsősorban a Szigetszentmiklós elleni, mert akkor már kezdtem kétségbe esni, hogy nagyon nem nekünk való ez a bajnokság, féltem a meccs előtt, hogy nem fogunk jól kijönni ebből a találkozóból. Kikaptunk 3-1-re, s igen jó produkciót tudtunk nyújtani úgy, hogy tartalékosan álltunk föl olyan szempontból, hogy egyetlen egészséges cserém volt, akit már be kellett küldenem a harmincadik percben sérülés miatt. Továbbá pozitívum volt a Doroggal vívott csata, mert egy elég szervezett és kombinatív futballt játszó csapat ellen sikerült pontot szereznünk. A ’battai meccs is tetszett, nagyon jó futballt nem játszottunk, de hozzáállásunk azon a küzdelmes találkozón három pontot ért.
6., Csapatunk csak a 14. helyen végzett, szerinted ez a helyezés reális?
Ha a gyűjtött pontokat nézzük, akkor reális. Az első meccset elbuktunk, ahol nyerhettünk volna, pedig szerintem, ha ez első két meccsen 6 pontot szerzünk, akkor nyílván máshogy alakult volna az egész szezon. Sajnos minden vereség után érződött, hogy egyre kisebb a csapat önbizalma.
Bízzunk abban, hogy jó lesz a hozzáállás és az edzés látogatottság, mert ez sajnos rendszeresen visszaköszönő probléma nálunk, hogy van egy tizennyolcas keret, s emiatt nem tudok normálisan fegyelmezni, mert nem vagyok olyan helyzetben, hogy bárkit is elküldhessek a csapatból, mert különben nem vagyunk meg. Legjobb példa a Csepel elleni találkozó, ahol félórával kezdés előtt még csak tízen voltunk. Ez csak úgy oldódna meg, ha lenne egy 25 fős keretünk, és akkor ezeket a renitens embereket páros lábbal rúgnám ki a csapat környékéről. Ez a mi egyik fő gondunk, s szerintem a többi csapat ilyen gondokkal nem küzd, tehát azt mondhatom ez a helyezésünk valahol reális, mert állítom, hogy ha egy-két vidéki csapatot leveszünk, messze a miénk a legvékonyabb keret darabszámra itt az NB III-ban. Bízzunk benne, hogy egy-két embert sikerült igazolnunk és akkor erősödni fogunk, s a csapat 80% jelen lesz az alapozáson, s akkor elcsíphetjük szezon végére a 8.-10. helyet.
Készítette: Süveges Péter
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
