1. Hol élsz most? Hogy keveredtél oda? Kivel kerültél ki?

Hol is kezdjem… a főiskola befejezése után szinte azonnal kialakult, hogy folytatni kellene a tanulmányokat, legalább míg egy egyetemi végzettségig el nem jutok! A másik döntően befolyásoló tényező az angol nyelv volt, melyet középfokon beszéltem, s ezt is szerettem volna mindenképpen fejleszteni, mert a mai világban a mindennapi munkámhoz elengedhetetlen feltétel! A kettőt összekombinálva egyértelmű volt, hogy angol nyelvterületen kellene tanulni, fejleszteni a nyelvtudásom és egyetemi diplomát szerezni. Így jött az ötlet, hogy Ausztrália és Sydney.

Jelenleg tehát Sydney-ben élünk és tanulunk a barátnőmmel, akivel a főiskolán ismerkedtünk meg, s ugyanazon a szakon végeztünk. Mindketten ugyanazzal a céllal jöttünk ki, fejleszteni az angol nyelvtudásunkat és egyetemi (master’s) diplomát szerezni. Június végéig nyelviskolába járunk, majd július végétől jöhet az egyetem, természetesen angol nyelven…

2. Mivel foglalkozol odakint?

Azt hiszem ezt a kérdést már az előbb nagyjából megválaszoltam, de kicsit pontosítva, mindennap délután 3-ig nyelviskolába járunk, a maradék szabadidőnkben meg élvezzük az ittlétet, mert ezt azért nagyon lehet. Rengeteg a látnivaló és az újdonság, teljesen más az élet, mint otthon, egyáltalán mint Európában. Az emberek itt sokkal lazábban veszik az életet, a legfőbb irányadó mottójuk a „Take it easy!“, azt hiszem ezzel mindent elmondtam! 

3. Mikor szándékozol hazajönni, ha egyáltalán visszajössz?

A „kiruccanást“ másfél évre terveztük, ha minden a tervek szerint alakul, akkor 2009. nyarán a vizsgák után utazunk haza. Hosszabb távú ittlét nem szerepelt a terveinkben, de majd meglátjuk, mit hoz az élet, de bármennyire is más világ ez itt (talán jobb is…) az otthon azért Magyarország és Budapest.

4. Focizol-e? Ha igen, hol és mit kell tudni a jelenlegi klubodról?

Az itteni foci egyértelműen szerepelt a tervek között, mondjuk most épp lecsúsztam arról csapatról, ami tervbe volt véve, mert igazából mind otthon az utazás előtt, mind itt a megérkezés után annyi szervezési feladat volt, hogy az edzésre járás háttérbe szorult, ami őszintén nem segítette elő a csapatbakerülést (szokás szerint semmi kondim nem volt), főleg úgy, hogy közben elkezdődött a bajnokság is. Dehát kik is tudhatják jobban, mint ti törökbálintiak (Varga Laci, Csinya, Miskei Ati…), hogy sose jártam élen az edzésre járásbanJ, kivétel ha előre tudtam, hogy „cica és foca“ lesz!! Visszatérve az itteni helyzetre, azért nem reménytelen, keresek majd másik csapatot, mert a foci azért hiányozna! Egyébként az itteni másodosztály nem feltétlen nekem való, mert bár technikailag a játékosok nincsenek a toppon (1-2 kivételtől eltekintve), de 90 percig megállás nélkül futnak, és tőlem is ezt várták vona, mondtam, hogy én nem igazán ez vagyok, egyébként is utálok futni, labda nélkül meg pláne… de nem is ragozom, mert a 3 év alatt szerintem megismertetek ennyire, még az ifisták is…J

5. Hogyan gondolsz vissza a budaörsi félévre? Megbántad-e, hogy az NB II-es csapatnál voltál, ahol nem túl sok lehetőséget kaptál a bizonyításra?

A budaörsi félévet egyáltalán nem bántam meg, sőt… Nagyon jó tapasztalatszerzés volt, milyen is a magyar másodosztály, habár korábban a BVSC-vel is volt szerencsém megismerni. Budaörs egy nagyon jó hely, szeretik a focit és sokan sokat tesznek azért, hogy fejlődjön a klub, nagyon jól éreztem magam, attól függetlenül, hogy kevesebb játéklehetőséget kapam. A kevés játéklehetőségről pedig részben én is tehettem, mert nem úgy érkeztem oda, hogy erőnlétileg bírjam az iramot, kellett legalább 2 hónap, mire összeszedtem magam, de legalább tudom, hogy erre is képes vagyok. Utána valóban játszhattam volna többet, de nem én állítom össze a csapatot, s igazából nagyon jó csatárok voltak/vannak a csapatban, akik rúgdosták a gólokat. Ezúton is drukkolok nekik a bajnokságban, habár olvastam, hogy nem sikerült tökéletesre a kezdés!

6. Ha azt mondják, hogy TTC mi jut eszedbe elsőre? Hogyan emlékszel vissza a Törökbálinton töltött 3 évre?

A TTC-vel kapcsolatban kizárólag jó emlékeim vannak, kivéve persze egyet, de azt hiszem mindenki tudja, hogy mire gondolok…

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy odaigazoltam, mert egy hihetetlen jó társaság van ott, akiket egytől egyig imádok, így köszönet Szeles Tamásnak (Burának) és Andy Norbinak, hogy addig rágták a fülemet, míg csak beadtam a derekam. Mindhárom szezon nagyon jó volt és hálistennek a végén sikerült feltenni az „i“-re a pontot a bajnoki címmel. Talán még ennél is többet mond, hogy életemben legtöbbet Törökbálinton jártam edzésre, mert tényleg szerettem járni mind az emberek, mind a edzések milyensége okán. Nem voltak túlvariálva a dolgok (köszi Laci), lehetett élvezni a focát, és nekem ez mindennél többet jelentett (habár néha azért volt 1-2 hülye feladat,de belefért). Tudom most 7végén kezdődik a bajnokság, mindent bele, drukkolok! Szerintem tényleg csak lazán, ahogy együtt is csináltuk:

Miskei Ati: nem spilázd túl a bemelegítéseket, csak elfáradnak(tapasztalat)J és figyelj a cicánál, mert a Bura úgyis elmeséli!!

Szemi: Remélem teljesen felépültél, sok sikert újra a kapuban, és ha Szeged felé jársz, nézz be DorozsmáraJ

Bura: Tedd azt amit tudsz, (de vállald túl magad, maradj a kaptafánálJ) és pallérozd az ifistákat!

Kilo: Gyorsulni már nem fogsz, így csak rutinosan, tudod mire gondolokJ

Rózi: Néha aludd ki magad, és csak így tovább, mint amit az első félévben láttam!

Kicsi: Csak keményen és néha irányítsd a hátsókat, még ha öregebbek is!

Dani: Rúgj gólokat, néha passzolj is, és egy kis jobb külit tegyél bele!:)

Fics: Remélem az étterem jól megy, és mellette tudod csinálni a focit is, kár lenne még abbahagynod…

Hege: Csak ugyanolyan megállíthatatlanul, mint eddig, de azért ha mégegyszer felszakad a fejed, lehet, hogy egy dokival nem ártana megnézetniJ

Balu: bizonyítsd továbbra is, hogy 1-2 edzéssel is meglehet váltani a világot (ha  más nem is, én tudom, hogy meglehet), remélem a kislányod jobban van és jól bevált, amit szereztünk!

Csinya: Jobbulást, remélem mielőbb újrajátszhatsz, puszilom Natasát!

Marek (bodó): Csak a csajok el ne vegyék az eszed… néha olvasom a vendégkönyvetJ

Tibi: Vezesd a csapatot, és ne csak az éjszakábaJJa és óvatosan a krémekkel, meg a napra menetellel!

Laci: Úristen ennyi féle embert irányítani… nem kis feladat, pedig már nem is vagyok ottJ Tarts ugyanolyan jó edzéseket, extrák nélkül. Sok sikert és ne idegeskedj, fölösleges!

Elnézést attól, aki kimaradt, de az azért lehet, mert kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerlek benneteket! Sok sikert még egyszer! Ha valaki reagáni szeretne a fentiekre az e-mail címeim: akos.toth@medirex.hu vagy akos.toth@yahoo.com

7. Mi volt az itt töltött időszak alatt a legkedvesebb emléked?

Azt hiszem a fenti rövöd üzenetek sok mindent elmondanak, rengeteg jó emlék fűződik mindenkihez és mindenhez a csapattal kapcsolaban, a legkedvesebbek a kupagyőzelem, bajnoki cím, csapatbulik (pl. Szeged…)

8. Több, mint száz gólt szereztél fekete-fehér mezben, melyik az, amelyiket soha nem fogod elfelejteni?

Nagyon sok a száz gól, nem is lehet mindegyikre emlékezni, de talán a kupamenetelés során és a kiélezett mérkőzéseken (rangadókon) szerzett találatok, habár ezekre se emlékszem kristály tisztán… De ha mégis választanom kellene konkrét gólok közül, akkor biztos olyat választanék, amelyet sok-sok cselezés után szereztem, mert ugye cselezni még mindig imádok...

Készült: 2008. március 7.
Készítette: Süveges Péter