forrás: www.fociakobon.hu

Hatszor duplázott. Sorrendben a Martonvásár, a Sárisáp, a Siófok II., a Budapesti Erőmű, a Budafok és a bajnok Százhalombatta ellen tudott egy bajnokin két gólt szerezni az NB III, Duna-csoportban Csintalan Csaba, a nem mellékesen az előző szezonban újoncként ezüstérmes (!) Törökbálint örökifjú támadója.
Szombaton Diósdon beszélgettünk a csatárral, aki a Foci a köbönnek adott interjújában többek között azt is elmondja, hányadik helyre várja csapatát a következő évadban.

– Mesterhármasával fordított a Törökbálint Diósdon a házigazda ellen, amihez gratulálok. Miként értékelné az első felkészülési mérkőzést, illetve az eddigi felkészülést?
– Először is köszönöm a gratulációt – felelte Csintalan Csaba. – Már három hete csináljuk, a Laci (Varga László, a TTC mestere – a szerző) edzései látszanak rajtunk, mint ahogy az első félidei játékunkon is.

– No igen… Bár a találkozót nem láttam, úgy tudom, már kettő-nullára is vezetett a DTC. Milyen gólokat szerzett?
– Kiszolgáltak a csapattársak. Csak be kellett passzolnom a labdákat.

– Jókor volt jó helyen?
– Így van, ahogy mondja.

– Mit vár az egylettől a következő szezonban?
– Nézze, aki követte a csapat életét, az láthatta, nagyon jó kis társaság ez. Négy éve mindig a legtöbbet hoztuk ki magunkból a bajnokságban. Az előző szezonban a második hely a Százhalombatta mögött tökéletes. Azt hiszem, szétesni nem fogunk, kiesési gondjaink nem lesznek, de nyilván nehezebb lesz, mert már figyelnek ránk. Az első ötbe várom magunkat.

– Mennyiben nehéz manapság felpörögni, tudva azt, hogy már nem tizen-, sőt, nem is huszonéves?
– Meló után elég nehéz. (mosolyog) Tudja, azt vallom, aki játszani akar hétvégén, annak hét közben is kell valamit edzenie. Nekem még hiányzik a hétvégi meccs. És amíg hiányzik, addig összekapom magam.

– Felmerült önben bármikor is, hogy inkább elmegy alacsonyabb osztályba, sok már ez az NB III?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Volt egy bokaszalag-szakadásom az előző félévben, éppen az alapozásnál. Akkor megfordult a fejemben, hogy ebből már nehezen fogok felállni. Azért csak harmincnyolc elmúltam. Végül sikeres volt a visszatérés, és ez megint adott egy lökést ahhoz, hogy még egy évet mindenképpen ráhúzzak. Én már csak így tervezek.

– Akárhogy is dönt a 2008/2009-es évad végén, rögvest szögre akasztja a stoplist, vagy még levezetne alacsonyabb osztályban?
– Ez még a jövő. Több gondolatom van, ebben benne van még az edzősködés is.

– Törökbálinton?
– Nem! Törökbálinton nagyon jó edző van.

– Félreértett… Az utánpótlásra gondoltam.
– A jövő muzsikája… Különben is csak gondolat. Nincs meg, hogy hol, mit. A futballra visszatérve, nem hinném, hogy máshová elmennék focizni. Ha vége, akkor vége.

– Ez köszönhető a Törökbálinttal való szerelmének?
– Kaptam egy puszit közben.

– Látom én, miként azt is, kitől kapta, ám hogy az olvasók is tudják: ezúttal nem a TTC-től.
– Nekem ez örök szerelem marad, nagy sikerekkel. Egyszer-egyszer elmentem, szép két év volt Budaörsön, de akkor is tudtam, hogy itt fogom befejezni. Igazából valahol vártam a lehetőségre, hogy visszajöhessek, ez megadatott, de azt hiszem, vissza is adtam valamit.

– A pályafutása végéhez még nem ért…
– …De, már a vége felé járok! (nevet) Már csak a koromból adódóan is.

– Ha ez megnyugtatja, a kéményseprő is azt mondta, hogy „A koromhoz képest jól nézek ki”. De a poént félretéve, legalább van mire visszaemlékeznie. Például arra, ennyi volt önben vagy vihette volna-e esetleg többre.
– Húúúúú, ez hosszú. Szerintem vihettem volna többre, megvoltak a lehetőségeim, de ebbe most nem akarok belemenni. De tényleg megvoltak, így egyszer majd, egy hosszabb interjúban elmondom. (mosolyog) Mégis azt hiszem, kiteljesedett a pályafutásom. Sok szépet kaptam, nyilván volt sok rossz is, például, ha a műtétekre gondolok.

– Azért nehogy azt higgye, vissza akarom vonultatni! Apropó: hány góllal számol a következő szezonban?
– Harmincöttel. Persze az edzésekkel együtt…

Horváth M. Attila, h, 07/21/2008 - 17:08

forrás: www.fociakobon.hu